Indul a szezon!

Vége a lazulásnak!

A nyár- és a játszóterezés időszakának - végeztével újraindulnak a benti programok.

Új LELKI SZÜLÉSFELKÉSZÍTŐ kurzus indul az InTeam Mozgásstúdióban, 2013. október 29-én!

Az első alkalom ingyenes, így tét nélkül jöhetsz el és hallgathatod meg a bemutatkozásom - és hogy miről is szól ez az egész :) 

További részletekért kattints!

A SZÜLÉSMESÉK - mesés szülések? beszélgetéssorozat folytatódik, s továbbra is minden hónap 4. péntekén ad neki otthon a Pilates Mozgásstúdió a Színház utcában.

Kedvcsináló a programhoz itt.

Szeretettel várlak!

Matyi születése

Fogadjátok szeretettel Nati történetét!
Kisfia, Matyi már a pocakban megismerkedett a munka világával, a karácsonyi süteménysütéssel, s édesanyja pörgős életmódjával. A szülésfelkészítőn részt vett Nati a várandóssága alatt végig tevékeny maradt - talán a pici fiú is örökölte anyukája tettrekészségét, így rövid - de kemény - vajúdás után bújt ki a világra.

"Január 18-án pénteken Szili ragaszkodott hozzá hogy menjek be apósommal Fehérvárra, hogyha szaladni kell ne innen almásról kelljen, hiszen hatalmas hó volt, alig lehetett közlekedni. 
Este még sütöttem, megnéztem a Voice-t majd lefeküdtem aludni. Összesen 1 órát aludtam mire arra ébredtem hogy folyik a magzatvizem, de mint valami özönvíz. 
 Tehát12:30-kor elfolyt a magzatvíz. Mire lezuhanyoztam meg beértünk a kórházba, felvettek volt 01:30 - csak egy ujjnyira voltam nyitva. Telefonáltam a szülésznőmnek is aki közölte, hogy majd reggel jön vagy hajnalba, de ha nincsenek fájások akkor ő még nem indul el. Mondanom sem kell: semmi fájásom nem volt. 
Szili is beérkezett, mire közölték, hogy akár ő is hazamehet - majd csak olyan 6:30 körül jöjjön vissza, előbb felesleges. 
Befektettek a szülőszobába, mert csak egy hölgy volt rajtam kívül aki szült. tehát volt hely. Azt mondták hogy pihengessek, mert hosszú lesz a következő nap. Hát próbálkoztam, de hát jöttek a fájások. Szóltam hogy szerintem ezek azok, mire közölték hogy mivel nem keményedik be az egész hasam ezek csak beforduló fájások... Gondoltam magamban hogy ha ezek beforduló fájások akkor mi jöhet még ezek után?? 
Tudtam hogy vizit lesz 6:30-7 körül és ott döntik el hogy kapok-e oxitocint. (mert ugye aki nem tágul de elfolyik a magzatvize annak 8 óra múlva biztos adnak). 
Szóval ráültem a labdára, és jó pár fájást ott üldögéltem, mert azt mondta a szomszédom hogy azon jól lehet tágulni. 
Tehát jött a vizit, megvizsgáltak- mire kiderült hogy már 4 ujjnyira nyitva vagyok, mindenki meglepetésére. Megkérdeztem a szülésznőt, hogy mennyire kell nyitva lenni, mire azt mondta: "háát 5 ujjnyira már elég". "Ajaj" - gondoltam. 
Elmentem zuhanyozni, ami kicsit enyhíti a görcsöket. Utána megkérdeztem hogy milyen fájások jönnek még, mire azt válaszolta, hogy a tolófájások, amik olyanok mintha "kakilnod kellene": nagyon erősen nyomni akarod. Már nem nagyon akarta hogy a labdán üldögéljek. Közben megérkezett Szili, aki mint tudjátok, már az elején közölte hogy a végén kimegy, mert nem meri megnézni a Matyit amikor megszületik. Tehát most is pontosította, hogy de ő a végén kimegy, mire közöltem vele hogy akkor feleslegesen jött, mert a végén tartunk :) Ekkor volt 7:30 körül. 

Felfektettek a szülőágyra újra és jöttek a tolófájások - hát ezt nem gyakoroltuk hogyan kell a levegőt venni... Nagyon fontos, hogy ha kiengeded a levegőt úgy jársz mint én: a Matyi fejecskéje ki be csúszkált kicsit. 
Szili ott volt és fogta a kezem, a doktornő nagyon aranyos volt - egy fiatal kis kedves doktornő volt. Jó volt az is hogy a nyakamat előre nyomták, ez által könnyebb volt nyomni. Nem tudom hányadik nyomásra, de végre megszületett. Mikor kint volt a fejecskéje Szili akkor ment ki, de hát akkor már kint volt teljesen. 
8:23 volt. Nagyon örültem neki. 
Kicsit odarakták a mellkasomra, mire kijött a lepény is. Azt vizsgálgatták kicsit. olyan mint a máj vagy a tüdő, érdekesen néz ki. 
Közben elvitték a Matyit megfürdetni, meg méricskélni. Szili ment vele. Engem addig varrogattak, mint kiderült vágtak is és szakadtam is. Nem sokat segített ez a gátmasszázs. Vagy egy órán keresztül vart a doktornő: olyan volt mint amikor az ínyedbe szúrják be az injekciót a fogorvosnál. 
Jó sokáig ott maradhattunk a szülőszobán nem csak 2 órát. A Matyival és a Szilivel együtt nagyon jó volt az az idő. 
Olyan 11:30 -12 körül mentünk ki. Kikísért a szülésznő, s a Matyit csak sokkal később hozták ki.

Amire nagyon figyeltek, hogy senki nem jöhet be a gyerekágyas szobádba, csak az ajtónál állva nézhetik meg a babát. Ha te beszélgetni akarsz kimehetsz a székekhez, de a babát oda nem viheted ki. Ott a gyerekosztályon voltak nagyon kedves hölgyek, de voltak nagyon nagyon mogorvák. Ha jó fej vagy sem mindig jó fejek veled. Mindenért szóltak, pedig előtte rád sem néztek... 

Ami még nagyon fontos: feküdj amikor csak lehet, szoptatni is inkább fekve szoptass. Nekem bedagadt az egyik külső varratom, aminek az lett a következménye, hogy jegelni kellett, s alig akart leapadni. Még itthon is jegelni kellett. A doktornő kiszedte a külső varratokat, mert azt mondta hogy azok be szoktak gyulladni, és ezért inkább kiszedi. Nagyon kis kedves doktornőt fogtam ki. Végtelenül aranyos. A következő napokban is bejött megkérdezte hogy vagyok - persze a szülésznő is.  

Itthon is próbálgattam feküdni, de persze mindenki akarta látni a Matyit a kórházban is és itthon is. Tényleg az a jó ha a legszűkebb család jön az első 6 hétben és max. 15 percet marad, vagy segítenek mindenben, hogy te feküdhess. 
Hidd el feküdni kell! Amikor már nem fájt a sebem azt hittem jól vagyok, és tettem vettem a lakásban, aminek az lett a következménye hogy újra elkezdett nagyon fájni. Egy másik ilyen alkalommal, belázasodtam - na az még szörnyűbb. Aztán a derekam fájt, de olyan szinten hogy alig tudtam megmozdulni. Tehát nem éri meg nem feküdni, nézd el hogy kosz van és majd valaki takarít és főz helyetted. Majd megcsinálod ha már jól vagy. 

Mikor már a Matyi nagyjából rendszeresen evett, elkezdett bukni, folyamatosan minden evés után, nem tudtam mit csinálni. Aztán volt hogy 2 óránként akart enni, jobban mondva fájt a hasa és annyira sírt, hogy nem volt szívem tovább hallgatni. Tehát reménykedem hogy előbb utóbb minden rendben fog menni. 
Ne számold mennyit alszol, felesleges. 

Mind ezek a nehézségek ellenére azt gondolom hogy megérte és újra végigcsinálnám. 
Igazi kis kincs ez a Matyi."

SZÜLÉSMESÉK - mesés szülések?

Beszélgetés-sorozat a nők legtermészetesebb, legcsodálatosabb, egyben olykor legtraumatikusabb és legdrámaibb élményéről

Az alkalom során egy anya szüléstörténetét hallgatjuk meg, s ehhez kapcsolódóan közben/utána kérdések feltevésére van lehetőség. Kötetlen beszélgetés, a lehetőségek megismerése, információszerzés és tapasztalatcsere. Az alkalom nyitott: babát tervezőket, várandósokat, kisgyermeket nevelőket is szívesen látunk.

"SZÜLÉSMESÉK - Mesés szülések?" beszélgetés időpontja:

2013. január 25. péntek, 17.00-18.30

FIGYELEM! ÚJ HELYSZÍNEN!
Pilates Mozgásstúdió
Székesfehérvár, Szinház utca 2. földszint 1.

Belépő: 200.- Ft

"SZÜLÉSMESÉK - Mesés szülések?" - BESZÁMOLÓ

Eljött az ideje végre, hogy beszámoljak az első alkalomról - hallomásból, ugyanis betegségem miatt sajnos személyesen nem tudtam rajta részt venni...

A találkozón egy anya háborítatlan kórházi szülését hallhatták a résztvevők, majd kötetlen beszélgetés  kezdődött. A törzsmag a babahordozó klub tagjai közül került ki, de volt "külsős" érdeklődő is.  A meghitt hangulat a mély érzések megfogalmazását is segítette, a csoport felbomlására csak az otthon várakozó babák  fürdési ideje miatt került sor...

Decemberben az ünnepek miatt a program elmarad - illetve virtuális formában kerül rá sor itt - , de az új évben szeretettel várom a régi és új érdeklődőket!

"SZÜLÉSMESÉK - Mesés szülések?"
Az alkalom során egy anya szüléstörténetét hallgatjuk meg, s ehhez kapcsolódóan közben/utána kérdések feltevésére van lehetőség. Kötetlen beszélgetés, a lehetőségek megismerése, információszerzés és tapasztalatcsere. Az alkalom nyitott: babát tervezőket, várandósokat, kisgyermeket nevelőket is szívesen látunk.

SZÜLÉSMESÉK - Mesés szülések?

Beszélgetés-sorozat a nők legtermészetesebb, legcsodálatosabb, egyben olykor legtraumatikusabb és legdrámaibb élményéről

Az alkalom során egy anya szüléstörténetét hallgatjuk meg, s ehhez kapcsolódóan közben/utána kérdések feltevésére van lehetőség. Kötetlen beszélgetés, a lehetőségek megismerése, információszerzés és tapasztalatcsere. Az alkalom nyitott: babát tervezőket, várandósokat, kisgyermeket nevelőket is szívesen látunk.

"SZÜLÉSMESÉK - Mesés szülések?" beszélgetés időpontja:

2012. november 23. péntek, 17.00

In Team Mozgásstúdió

Székesfehérvár, Sziget u. 2. III. em. 24.

Belépő: 200.- Ft

Szülésélmény-feldolgozás

Gyermekem nemrég lett egy éves.
Az évfordulóhoz közeledve egyre gyakrabban jutott eszembe: "tavaly ilyenkor már azt mondtuk, bármikor jöhetsz!", "pont egy évvel ezelőtt volt a szülés kiírt dátuma"... Gondolatban vissza-visszatértem a szülés élményéhez az elmúlt napokban.
A szülés után végtelenül hálás és elégedett voltam. Csak néztem a kis jövevényt, csodálkoztam, hogy milyen szép, s nem tudtam betelni vele. Egyáltalán nem érdekelt, hogy hogyan született.
A gyermekágyas napok alatt már foglalkoztatott a szülés: rájöttem, hogy egy-egy képre, hangulatra emlékszem, történésekre is, de nem folyamatként láttam a vajúdás és szülés eseményeit.
Naponta újabb kérdések jutottak az eszembe. Volt, amire egyáltalán nem emlékeztem, vagy egészen másképp éltem meg, mint a körülöttem élő segítők. Jó volt, hogy a férjemtől és a dúlától megtudhattam olyan részleteket, amik később váltak csak fontossá számomra. Így összeállt egy kép, ami bennem él a saját szülésemről.

Sokszor elmeséltem, s le is írtam. De máig eszembe jutnak benyomások, érzések, hangulatok, amiket akkor éltem át - soha azelőtt, s azóta sem.
Az évforduló ismét ráirányította a figyelmemet a szülés élményére, előhívta az emlékeimet.
Fontos számotvetni az akkori döntéseinkkel, megérteni az akkori önmagunkat, s megidézni az akkori érzéseket. Fontos elfogadni mindazt, ami történt - de ugyanilyen fontos levonni a tanulságokat. És fontos továbblépni is - tudni, hogy minden várandósság más, minden kisbaba más, s minden szülés egyedi.
Sok nőben munkál korábbi szülésének emléke.
Érdemes foglalkozni vele, megéri! Önmagadért, családodért, az akkor született és a következő babáidért.
A szülés óriási energiákat visz el, de ugyanilyen elementáris erőket szabadít fel. Tapasztalat, amelyből építkezhetsz, önismeretedet fejlesztheted. Feldolgozása megadja az esélyt az egyre szebb szülésélményekhez.

Könyvajánló

Ina May Gaskin: Útmutató szüléshez

Az amerikai bábaasszony több évtizedes, otthonszüléseknél szerzett tapasztalatát adja át az olvasónak. Ina May a legendás Farm közösségét férjével együtt, hippi felfogásban alapította. Már akkor jellemző volt rá a felelős és fenntartható gondolkodás, a szociális érzékenység és a szülések terén is a lehető legtermészetesebb megoldás keresése. Közérthető, sok képpel illusztrált könyv, melynek legnagyobb értéke - s emiatt ajánlom minden kismama kezébe - az elején olvasható sok-sok pozitív születéstörténet!

A szülésről - hitelesen

A szülésről, születésről ma sokan sokmindent mondanak - mégis úgy érzem, hogy az tud hitelesen nyilatkozni, tanácsot adni, aki már átélte a gyermekszülést. 

Ez minden nő életében vízválasztó - nem csoda, ha a játszótéri beszélgetésekben, anyukák ismerkedésekor, kismamák találkozásakor az egyik első témaként szerepel. 

Érdemes hát jól felkészülni!

Alább kisfiunk születésének történetét olvashatjátok.

Fogadjátok szeretettel a mi történetünket!

Fiunk most múlt 9 hónapos. Meglepetés volt az érkezése, ahogy a nemét is a megszületéséig szemérmesen titkolta. Az első megilletődöttséget hamar felváltotta az érkezése miatt érzett öröm és a várakozás…

A várandósságom egyszerre mondható problémamentesnek és gondokkal terheltnek. Hála Istennek nem volt semmi komolyabb baj – mondom most, mikor közben meg kellett birkóznom az anyává válás számomra nehéz lelki feladatával, el kellett fogadnom, hogy átalakul az életem, elvesztettünk egy nagymamát, 2 hónapig ismeretlen okból hőemelkedésem és egyéb panaszaim voltak, s az orvosok a középidőtől nyíló és rövidülő méhszáj, keményedések miatt koraszülést jósoltak. A felírt gyógyszereket nem tudtam nyugodt lelkiismerettel bevenni, így pihentem, s imádkoztam: bíztam a gondviselő Úrban, aki egy élettel ajándékozott meg minket.

A várandósság második fele telt a szülés helyszínéről való információgyűjtéssel és töprengéssel. Szerettem volna a lehető legtermészetesebben és legotthonosabban szülni, de a törvényi kereteket nem megszegve. Az otthonszülés elkészült szabályozása ezt nem tette lehetővé. Végül az egyik liberális hírű fővárosi kórház mellett döntöttünk, nagyrészt azért, mert itt két segítő is velem lehetett – biztosan tudtam, hogy szeretnék dúlát. Vagyis inkább éreztem, de nem tudtam, hogy érdemes-e felkérni, s megéri-e inkább neki fizetni, s nem orvost fogadni abból a pénzből. Végül választott szülésznővel és dúlával éltük át a férjemmel kisfiunk születését.

A 28. hét előtt egy hónapot feküdtem a koraszülés veszélye miatt, de a szülésig még maradt időm, hogy lábra kapjak, megerősödjem. A riogatások ellenére a középidőtől megszokott keményedéseken kívül más a szülés kiírt dátuma után sem történt. Naponta jártam a szívhangellenőrzésre, kétnaponta magzatvízmintavételre a megyeszékhelyen, ahol lakom. Minden nap elhatároztam, hogy inkább éjjel megszülök, minthogy még egyszer sorban üljek július közepén, s megvizsgáljon valamelyik ügyeletes orvos. A kisbaba megvárt mindent: a kimaradt fagyizást, strandon napozást bepótoltuk, apa karja meggyógyult, s így csak öt nappal a kiírt dátum után érkezett. Kezdtem türelmetlenné válni.

Fűszeres teát ittam, mikor szerettem volna, hogy „végre történjen már valami”. Féltem, hogy 1 héttel a kiírt dátum után, hétfőn meg akarják majd indítani a szülést – amit nem szerettem volna, s lehet nem hagytam volna –; nem akartam nehéz döntés előtt állni. Csütörtök estétől iszogattam a téli ízű teát a tikkasztó hőségben, s nagy sétákat tettem. Pénteken délelőtt már tudtam, hogy valami készül. 8-10 percenként volt összehúzódásom, de megállnom, s az ütemes, táncos lépésű sétát megszakítanom nem kellett. Délben bementünk a kórházba a szokásos vizsgálatokra, s egy órakor a kiértékelő orvos azt mondta, hogy menjünk a szülőszobára, mert 2-3 ujjnyi a tágulás.

Felhívtam a férjemet, aki harapnivalót hajtott fel a városban. Felvett, összeraktuk a kórházi csomagból kimaradt holmikat és ½ 3 körül elindultunk Budapestre. Útközben megálltunk hamburgert enni, mert nagyon éhes voltam. Hét-nyolc perces összehúzódásokat éreztem, amiket a kórháznál egy sétával 4 percesre sűrítettünk. 4 körül felvettek az osztályra, a dúlával és a férjemmel bevettük magunkat az alternatív szülőszobába. Minden úgy alakult, ahogy reméltem- kezdtem izgulni…

A szülőszobán még egy óráig kerestük a helyünket – ki hol legyen, mit csináljon. Beszélgettünk, sétáltunk, ettünk, zenét hallgattunk…Aztán mindenki egyre otthonosabban mozgott. A dúla masszírozta a derekam, mikor a labdán rugóztam. Kettesben hagyott, mikor erre vágytunk a férjemmel. Az összehúzódások sűrűsödtek, mikor 3 percesek voltak, már sehogy nem volt jó...

A szülésznő a vajúdás elején, s ekkor nézett méhszájat. Sajnos nem a reményeim szerinti 7-8 cm-nél tartottunk, hanem maradt a 3 ujjnyi tágulás. Ez a hír és a felajánlott oxitocin lelkileg visszavetett. Úgy döntöttünk, hogy a magzatburok megnézését kérjük, mivel az orvos aki felvett az osztályra, nem érezte. A szülésznő a megnézéskor megrepesztette a burkot. Ez váratlanul ért, de felgyorsította a vajúdást, s nem került sor oxitocin adására. Egy órán belül kitágultam. A kádat már nem tudtam kipróbálni, mert éreztem, hogy eljutottunk a tolófájásokig. A dúla szólt a szülésznőnek és a férjemnek, aki a magzatburok megrepedése után kicsit félrevonult.

A kitolás érzésem szerint nagyon hosszú ideig tartott, s számomra sokkal nehezebb munka volt, mint a korábbi összehúzódásokat elviselni. Több pozíciót is kipróbáltunk, sajnos végül irányítottan, egy nem kívánt, hagyományos pózban szülten, de legalább a franciaágyon. Így az egyik oldalról a férjem, másikról a dúla segített testileg-lelkileg. A babánk éjjel ½ 11-kor született meg. A kis feje átbújt, de a második válla elakadt, így a szülésznő fordított rajta egyet. Háromszor volt a kisbabán a köldökzsinór, ezért akadt el a válla, s a gátam csak a baba fordításakor repedt meg. A kisbaba a pocakomra került, s a szülésznő megmondta, hogy kisfiú.

Épp eszmélni kezdtem, de azt mondták, hogy nagyon vérzek, ezért át kellett mennem egy normális szülőszobára. A babát az apukájának adták, s így tudtam, hogy ő már jó kezekben van. Oxitocint kaptam, s összevarrták a gátrepedést.

Nagyon hálás voltam, s megkönnyebbült, hogy a babám épségben megérkezett közénk. Láttam, amint apukájánál van, s nem sír, láttam, mikor ellátták, s újra visszakerült a férjemhez.  A gát ellátása után a baba mellre került, majd az arany óra eltöltése után együtt elfoglaltuk a gyermekágyas helyünket. 

Új fejezet kezdődött az életünkben.