Kisfia, Matyi már a pocakban megismerkedett a munka világával, a karácsonyi süteménysütéssel, s édesanyja pörgős életmódjával. A szülésfelkészítőn részt vett Nati a várandóssága alatt végig tevékeny maradt - talán a pici fiú is örökölte anyukája tettrekészségét, így rövid - de kemény - vajúdás után bújt ki a világra.
"Január 18-án pénteken Szili ragaszkodott hozzá hogy menjek be apósommal Fehérvárra, hogyha szaladni kell ne innen almásról kelljen, hiszen hatalmas hó volt, alig lehetett közlekedni.
Este még sütöttem, megnéztem a Voice-t majd lefeküdtem aludni. Összesen 1 órát aludtam mire arra ébredtem hogy folyik a magzatvizem, de mint valami özönvíz.
Tehát12:30-kor elfolyt a magzatvíz. Mire lezuhanyoztam meg beértünk a kórházba, felvettek volt 01:30 - csak egy ujjnyira voltam nyitva. Telefonáltam a szülésznőmnek is aki közölte, hogy majd reggel jön vagy hajnalba, de ha nincsenek fájások akkor ő még nem indul el. Mondanom sem kell: semmi fájásom nem volt.
Szili is beérkezett, mire közölték, hogy akár ő is hazamehet - majd csak olyan 6:30 körül jöjjön vissza, előbb felesleges.
Befektettek a szülőszobába, mert csak egy hölgy volt rajtam kívül aki szült. tehát volt hely. Azt mondták hogy pihengessek, mert hosszú lesz a következő nap. Hát próbálkoztam, de hát jöttek a fájások. Szóltam hogy szerintem ezek azok, mire közölték hogy mivel nem keményedik be az egész hasam ezek csak beforduló fájások... Gondoltam magamban hogy ha ezek beforduló fájások akkor mi jöhet még ezek után??
Tudtam hogy vizit lesz 6:30-7 körül és ott döntik el hogy kapok-e oxitocint. (mert ugye aki nem tágul de elfolyik a magzatvize annak 8 óra múlva biztos adnak).
Szóval ráültem a labdára, és jó pár fájást ott üldögéltem, mert azt mondta a szomszédom hogy azon jól lehet tágulni.
Tehát jött a vizit, megvizsgáltak- mire kiderült hogy már 4 ujjnyira nyitva vagyok, mindenki meglepetésére. Megkérdeztem a szülésznőt, hogy mennyire kell nyitva lenni, mire azt mondta: "háát 5 ujjnyira már elég". "Ajaj" - gondoltam.
Elmentem zuhanyozni, ami kicsit enyhíti a görcsöket. Utána megkérdeztem hogy milyen fájások jönnek még, mire azt válaszolta, hogy a tolófájások, amik olyanok mintha "kakilnod kellene": nagyon erősen nyomni akarod. Már nem nagyon akarta hogy a labdán üldögéljek. Közben megérkezett Szili, aki mint tudjátok, már az elején közölte hogy a végén kimegy, mert nem meri megnézni a Matyit amikor megszületik. Tehát most is pontosította, hogy de ő a végén kimegy, mire közöltem vele hogy akkor feleslegesen jött, mert a végén tartunk :) Ekkor volt 7:30 körül.
Felfektettek a szülőágyra újra és jöttek a tolófájások - hát ezt nem gyakoroltuk hogyan kell a levegőt venni... Nagyon fontos, hogy ha kiengeded a levegőt úgy jársz mint én: a Matyi fejecskéje ki be csúszkált kicsit.
Szili ott volt és fogta a kezem, a doktornő nagyon aranyos volt - egy fiatal kis kedves doktornő volt. Jó volt az is hogy a nyakamat előre nyomták, ez által könnyebb volt nyomni. Nem tudom hányadik nyomásra, de végre megszületett. Mikor kint volt a fejecskéje Szili akkor ment ki, de hát akkor már kint volt teljesen.
8:23 volt. Nagyon örültem neki.
Kicsit odarakták a mellkasomra, mire kijött a lepény is. Azt vizsgálgatták kicsit. olyan mint a máj vagy a tüdő, érdekesen néz ki.
Közben elvitték a Matyit megfürdetni, meg méricskélni. Szili ment vele. Engem addig varrogattak, mint kiderült vágtak is és szakadtam is. Nem sokat segített ez a gátmasszázs. Vagy egy órán keresztül vart a doktornő: olyan volt mint amikor az ínyedbe szúrják be az injekciót a fogorvosnál.
Jó sokáig ott maradhattunk a szülőszobán nem csak 2 órát. A Matyival és a Szilivel együtt nagyon jó volt az az idő.
Olyan 11:30 -12 körül mentünk ki. Kikísért a szülésznő, s a Matyit csak sokkal később hozták ki.
Amire nagyon figyeltek, hogy senki nem jöhet be a gyerekágyas szobádba, csak az ajtónál állva nézhetik meg a babát. Ha te beszélgetni akarsz kimehetsz a székekhez, de a babát oda nem viheted ki. Ott a gyerekosztályon voltak nagyon kedves hölgyek, de voltak nagyon nagyon mogorvák. Ha jó fej vagy sem mindig jó fejek veled. Mindenért szóltak, pedig előtte rád sem néztek...
Ami még nagyon fontos: feküdj amikor csak lehet, szoptatni is inkább fekve szoptass. Nekem bedagadt az egyik külső varratom, aminek az lett a következménye, hogy jegelni kellett, s alig akart leapadni. Még itthon is jegelni kellett. A doktornő kiszedte a külső varratokat, mert azt mondta hogy azok be szoktak gyulladni, és ezért inkább kiszedi. Nagyon kis kedves doktornőt fogtam ki. Végtelenül aranyos. A következő napokban is bejött megkérdezte hogy vagyok - persze a szülésznő is.
Itthon is próbálgattam feküdni, de persze mindenki akarta látni a Matyit a kórházban is és itthon is. Tényleg az a jó ha a legszűkebb család jön az első 6 hétben és max. 15 percet marad, vagy segítenek mindenben, hogy te feküdhess.
Hidd el feküdni kell! Amikor már nem fájt a sebem azt hittem jól vagyok, és tettem vettem a lakásban, aminek az lett a következménye hogy újra elkezdett nagyon fájni. Egy másik ilyen alkalommal, belázasodtam - na az még szörnyűbb. Aztán a derekam fájt, de olyan szinten hogy alig tudtam megmozdulni. Tehát nem éri meg nem feküdni, nézd el hogy kosz van és majd valaki takarít és főz helyetted. Majd megcsinálod ha már jól vagy.
Mikor már a Matyi nagyjából rendszeresen evett, elkezdett bukni, folyamatosan minden evés után, nem tudtam mit csinálni. Aztán volt hogy 2 óránként akart enni, jobban mondva fájt a hasa és annyira sírt, hogy nem volt szívem tovább hallgatni. Tehát reménykedem hogy előbb utóbb minden rendben fog menni.
Ne számold mennyit alszol, felesleges.
Mind ezek a nehézségek ellenére azt gondolom hogy megérte és újra végigcsinálnám.
Igazi kis kincs ez a Matyi."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése