Igény szerinti szoptatás

Az igény szerinti szoptatás során az édesanya a gyermeket akkor helyezi mellére, mikor azt a baba igényli.
Tehát az elterjedt 3 óránkénti szoptatási időt nem várja ki, akár fél-egy órával az előző szoptatás után is megszoptatja a kisbabát, ha az kéri. Nem a naponta előírt szoptatások számához (naponta általában 8x), s nem a javasolt szoptatási mennyiséghez (életkoronként változó, milliliterben vagy grammban adják meg) igazodik. Az igény szerinti szoptatás az éjszakai gondoskodás része is, így nem kompatibilis az olyan elterjedt nézetekkel, mint pl. a csecsemőknek X hónapos, ill. Y kg-os korukban már át kell aludniuk az éjszakát.

Az újszülött, s a kisgyermek is kb. egy éves koráig nem tud különbséget tenni az anya és saját teste között. Nem érzi, érti még énhatárait. Gondolj csak bele: Magzati korában a tápanyagellátása a köldökzsinóron keresztül folyamatos, állandó volt. Éhséget nem érzett. Megszületett egy különleges, ám idegen világba, minden megváltozott körülötte. A legmegnyugtatóbb számára az édesanya közelsége, mert az anyai szív dobogását, az anya illatát, bélmozgásainak hangjait ismeri már.
A szopás képessége ösztönös, a legtöbb újszülött keresi a mellbimbót.

A csecsemő gyakori mellre tétele a szülés utáni napokban csökkenti a besárgulás esélyét, elősegíti és fenntartja a tejtermelést, s nem utolsó sorban megnyugtatja a kicsit. Az anyatej, különösen az előtej (kolosztrum) a gyermek bélrendszerébe megfelelő bacilusokat juttatva segíti az immunrendszer működését.

A szoptatás a kereslet-kínálat elve szerint működik.
Minél többet van mellen egy csecsemő, minél többet szopik, annál több tej termelődik. Az anyai szervezet a szopizást tejtermelés-serkentő ingernek értelmezi, s több tejet termel, hogy az utód ne maradjon éhes.
Nem helyes tehát a cumi használata, mivel annak szopása a gyermekben anélkül vált ki elégedettség-érzetet, hogy a gyermek élelemhez, az anyai szervezet pedig tejtermelés-serkentő stimulációhoz jutna. Sok kisgyermek azért szorul tápszer-kiegészítésre, mert a cumizás által elnyomott éhségérzet csak akkor jut az anya tudomására, amikor már nincs a gyermek számára elegendő mennyiségű tej.
Az éjszakai szoptatás során emelkedik az anya vérében a prolaktin nevű hormon koncentrációja. Ez a hormon tejtermelést-serkentő, így az éjszakai szoptatásnak fontos szerepe van a tejmennyiség fenntartásában és növelésében. A prolaktin ezen kívül felelős a női nemi ciklus szabályozásáért - megfigyelhető, hogy az igény szerint, éjszaka is szoptató anyák menstruációja a szülés után később tér vissza. A hormon álmosító, nyugtató hatása is ismeretes - ennek köszönhető, hogy a szoptató anyák sokszor a csecsemővel együtt álomba szenderülnek.

A kisgyermek igényei egyediek, hiszen minden kisgyermek más. Normál időre, átlagos súllyal és egészségesen született újszülött esetében nem kell a gyermeket szoptatás előtt és után mérni. A csecsemő nem feltétlenül éhes ugyanannyira minden alkalommal, amikor enni kér - ahogyan a mi étvágyunkat is rengeteg minden befolyásolja, így az a nap folyamán változik.
Az egészséges újszülött éhségét sírással jelzi, s egy idő után az éhségérzethez sajátos sírás-hang is társulhat.
Az igény szerint szoptatott csecsemő hamarosan  kialakít egy szoptatási rendet, ami persze növekedése során időről időre változik. Növekedési ugrásnál, illetve a mozgásfejlődés egyes fázisaiban jelentősen megnőhet a szoptatások száma. A gyermek így készteti az anyai szervezetet több tej termelésére, hogy az a kicsi megnövekedett igényét ki tudja elégíteni.

A szoptatás azonban nem egyszerűen a gyermek táplálása. Az anya-gyermek kapcsolat fontos eleme, mely az anya részéről sok odaadást, önfeláldozást, figyelmet igényel.

A szülővel, világgal való kommunikációt tanulja a gyermek, s önképét is alakítja az első években. Fontos, hogy éhségérzetére az anyától milyen reakciót kap, milyen érzésekkel fordul az anya gyermeke felé. A szoptatások során kiemelt jelentősége van az intimitás, bizalom kialakításának.
Az anyai figyelem, odaadás idővel megtérül!

Szoptatás - hogyan kezdjük el?

A szoptatás sikere sokszor azon múlik, hogy az édesanya rendelkezik-e a megfelelő információkkal. Érdemes ezért a szoptatással is foglalkoznia a várandós anyukának a szülés előtt.

Sok várandós nő tapasztalja, hogy már a szülés előtt is ürül a melléből tej. Ez a későbbiekben nem garantálja azonban a szoptatás sikerét, így azoknak sem kell nyugtalankodniuk, akik ezt nem észlelik.

Az újszülött és az édesanya számára is az a legjobb, ha a csecsemő rögtön a világrajövetele után, még magzatmázasan az édesanya hasára, mellkasára kerül. Itt érzi az anyukája ismerős szívdobogását, s megismeri illatát. A mellbimbó sötét színe és jellegzetes szaga a kisbaba veleszületett szopási reflexét erősíti. Sok újszülött képes az anyamellet megtalálni, de egyeseknek kis segítség szükséges. Az ekkor ürülő előtej, azaz kolosztrum zsírdús, tápanyagban gazdag táplálék. Színe általában éppen ezért sárgás, vagy sűrű fehér. Minden cseppje értékes a csecsemő számára, mivel magas koncentrációban tartalmazza a szükséges tápanyagokat. Kis mennyiségével is jóllakik a tágulékony, ám icipici gyomorral rendelkező újszülött.

Az újszülött sokszor édesanyja mellén nézelődni kezd. Az anyuka szemének és mellének távolsága éppen az a táv (25-30 cm), amiben a világrajövetelét követően a legtöbb kisbaba éles képet lát. A nagy munkába belefáradva el is bóbiskolhat anyukája mellén.
Helyes, ha a csecsemőt minél gyakrabban mellre tesszük. Érdemes minden alkalommal, amikor újszülöttünk fent van és sír megkínálni az anyatejjel. Sokszor korrigálni kell a szopási technikán, s az anyának is ki kell tapasztalnia, melyik tartás, testhelyzet esik neki jól. Az első napok a próbálkozásról és összeszokásról szólnak.

A kolosztrum természetes székletlazító hatású, így segíti a  mekónium (sötét, ragacsos állagú magzati széklet) kiürülését a baba beleiből. A szoptatott csecsemők ritkábban sárgulnak be, s a mellbimbó ingerlése a méh összehúzódását, így az anya regenerációját segíti. 
A tejbelövellés a szülés utáni 2-4. napon következik be. Ekkor a mellek hirtelen megnőnek, megkeményednek, a tejcsatornák tejjel telítődnek. Ilyenkor is érdemes gyakran szoptatni, mivel ez a tejcsatornák kiürülését segíti, s a tejtermelés fenntartására ösztönzi a szervezetet.
A tejtermelés a kereslet-kínálat elve szerint működik. Minél többet szopik egy csecsemő, annál több tej termelődik az anyai szervezetben. A természet így gondoskodik az utód ellátásáról. A folyamatot az igény szerinti mellretétel és szoptatás támogatja.
A csecsemők igénye eltérő. Figyeljünk a kisbabánk jelzéseire, szánjunk időt a szoptatásra! Nem rontjuk el, ha minden sírásnál a cicivel kínáljuk, csupán esélyt adunk neki, hogy kielégítse szükségletét. Az aluszékony vagy kisebb súllyal született újszülötteket 2-3 óránként masszírozással, simogatással keltegessük, s kínáljuk meg anyatejjel!

A szoptatás nem csak a csecsemő, hanem az édesanya egészsége szempontjából is nagyon fontos. A szoptatós anyáknál kisebb az előfordulási aránya  a későbbiekben a csontritkulásnak, vérszegénységnek, petefészek-, méh- és emlőráknak. A kisbabáknál pedig csökkenti az allergia, a középfülgyulladás, valamint az emésztéssel kapcsolatos megbetegedések kialakulásának esélyét.