Ma a Koraszülöttek Világnapja van.
A koraszülött babákról szóló írás első részét olvashatjátok.
A várandósság 37. betöltött hete előtt világra jövő babákat koraszülöttnek tekintjük. Más megítélés alá esnek, de hasonlóan speciális odafigyelés igényelnek az időre, azaz a 40. hét környékén, de kis súllyal - 2500 g alatt - született babák.
Magyarországon minden 10., az EU államaiban minden 6., a skandináv országokban jellemzően minden 3-4. anya hozza idő előtt világra gyermekét.
A koraszülésnek több oka van. Az anyán kívül álló okok között említhetjük az adott ország gazdasági, társadalmi körülményeit, higiénés helyzetét, az átlagos képzettségi szintet és életszínvonalat. A fő kockázati tényezők között szerepel az alultápláltság, de sok olyan kockázati tényező is van, melyet az anya megelőzhet: ilyen a túlsúly, a dohányzás, cukorbetegség, magas vérnyomás, gondozatlan, elhanyagolt szájhigiéné, nemi és méhen belüli fertőzések, túl fiatal, illetve idős várandós anya. A kis korkülönbséggel születő testvérek esetében a méh regenerálódására jutó kevesebb idő, többes terhességnél az anyai szervezetet érő túlzott megterhelés jelenthet kockázatot.
A koraszülöttek speciális ellátást igényelnek, melyet a koraszülött intenzív osztállyal (PIC) rendelkező kórházak biztosítanak. Magyarországon évente átlagosan 8000 baba születik koraszülöttként, közülük - állapotuktól függően - körülbelül 5000 kerül ilyen szakellátásba.
A koraszülött babák életben tartása népegészségügyi probléma, s komoly gazdasági tétel. A cél itt is a megelőzés, azonban világviszonylatban ellenkező irányú tendencia figyelhető meg: a koraszülések száma emelkedik. A 28. várandóssági hét betöltése előtt megszületett kisbabák túlélési esélye nagyban függ az anyaországuk egészségügyi-gazdasági helyzetétől: a 3. világ országaiban a halálozási mutatóik a 90%-ot is elérik, míg szerencsésebb társaiknak csak 10%-a nem megmenthető.
Rekorderként egy 22. hétre, 380 g születési súllyal született kisbabát tartanak számon, akit sikerült életben tartani. A koraszülött gyermekek életben tartása, illetve elengedése, azaz kezelésüknek elutasítása azonban etikai kérdéseket is felvet.
