Az évfordulóhoz közeledve egyre gyakrabban jutott eszembe: "tavaly ilyenkor már azt mondtuk, bármikor jöhetsz!", "pont egy évvel ezelőtt volt a szülés kiírt dátuma"... Gondolatban vissza-visszatértem a szülés élményéhez az elmúlt napokban.
A szülés után végtelenül hálás és elégedett voltam. Csak néztem a kis jövevényt, csodálkoztam, hogy milyen szép, s nem tudtam betelni vele. Egyáltalán nem érdekelt, hogy hogyan született.
A gyermekágyas napok alatt már foglalkoztatott a szülés: rájöttem, hogy egy-egy képre, hangulatra emlékszem, történésekre is, de nem folyamatként láttam a vajúdás és szülés eseményeit.
Naponta újabb kérdések jutottak az eszembe. Volt, amire egyáltalán nem emlékeztem, vagy egészen másképp éltem meg, mint a körülöttem élő segítők. Jó volt, hogy a férjemtől és a dúlától megtudhattam olyan részleteket, amik később váltak csak fontossá számomra. Így összeállt egy kép, ami bennem él a saját szülésemről.
.jpg)
Sokszor elmeséltem, s le is írtam. De máig eszembe jutnak benyomások, érzések, hangulatok, amiket akkor éltem át - soha azelőtt, s azóta sem.
Az évforduló ismét ráirányította a figyelmemet a szülés élményére, előhívta az emlékeimet.
Fontos számotvetni az akkori döntéseinkkel, megérteni az akkori önmagunkat, s megidézni az akkori érzéseket. Fontos elfogadni mindazt, ami történt - de ugyanilyen fontos levonni a tanulságokat. És fontos továbblépni is - tudni, hogy minden várandósság más, minden kisbaba más, s minden szülés egyedi.
Sok nőben munkál korábbi szülésének emléke.
Érdemes foglalkozni vele, megéri! Önmagadért, családodért, az akkor született és a következő babáidért.
A szülés óriási energiákat visz el, de ugyanilyen elementáris erőket szabadít fel. Tapasztalat, amelyből építkezhetsz, önismeretedet fejlesztheted. Feldolgozása megadja az esélyt az egyre szebb szülésélményekhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése