A szülés után az anya és az újszülött számára is egy roppant szenzitív időszak következik. Mindketten készek arra, hogy megismerkedjenek egymással, hogy felvegyék egymással a kapcsolatot. A testi és szellemi receptoraik egyaránt egymás jelzéseire vannak kihegyezve, hiszen a babának az anya túlélést, az anyának a gyermek az anyai ösztön tárgyát és beteljesedését jelenti.
A folyamat a természetben állatoknál is megfigyelhető. Fajonként eltérő az az időintervallum, aminek során az újszülött és az anya is éber és egymásra fókuszál. Az embernél ez a szülés utáni körülbelül két órát kitevő időszak az "arany órák" elnevezést is kapta.
Mi is történik ilyenkor?
Egy természetes szülés után az anya háton fekve pihen, a gyermeket a hasán helyezi el. A köldökzsinór elég hosszú, hogy elvágása nélkül felemelje idáig. A gyermek ugyanott pihen, mint a születése előtt, csak most már anyja testén kívül. A megszokott szívdobogást hallja, az anyja illatát érzi, a magzatburok helyett az ölelő karok tartják meg.
A szülés természetes stresszhelyzet, mely az első változás volt a baba életében. Most anyja hasán pihen. Kíváncsi lehet, szemkontaktust keres. Fejét forgatja, cuppog. Lábával rúgó mozdulatokat tesz, így hason fekve tolja magát előre, az anyja mellkasa felé. Az életet jelentő élelem forrását, az anyamellet keresi. Képes rá, hogy önállóan odakússzon és rátapadjon.
Az anya pihen. Nehéz munkán van túl, életet adott. Világra hozta a gyermekét, akit 9 hónapig testében hordozott. Alig várta, hogy megpillantsa, karjában tartsa, szemébe nézzen, megismerje. Hallani szeretné a hangját, megfigyelni minden kis részletében, beszélni hozzá gyöngéden és simogatni. De még időre is szüksége van - s az idő jó esetben nekik dolgozik.
Az anya készen áll a gyermek igényeinek kielégítésére. Gondoskodásra vágyik, hogy anyai ösztönének megfeleljen és gyermekénak életben tartásával a faj fenntartását is biztosítsa.
Az anya teste a baba bőrével érintkezve a gyermek számára megfelelő hőmérsékletet vesz fel. Az anyai szervezet közelében a gyermek légzése is keringése normalizálódik. A bőr-bőr kontaktus serkenti mindkettejükben az oxitocin termelődését. Ennek a "boldogsághormonnak" nagy szerepe van a fájdalomcsillapításban és a ragaszkodás kialakulásában.
A korai kötődés - testileg és lelkileg egyaránt - hozzásegíti a babát az új körülményekhez történő adaptálódáshoz. Az anya a gondoskodás új formáját, a szoptatást felfedezve lezárja a várandósság időszakát. Az új helyzetben is képes gyermekét ellátni, így kompetensnek érzi magát, megerősödik anyai szerepében.
A kapcsolat, mely ebben a különleges időszakban létrejöhet anya és gyermeke között megkönnyíti a későbbi nehézségeket. Az összhang, egymásra figyelés olyan módját tapasztalhatja meg a kettősük, melyre - akár tudatosan, akár a tudattalanul, a biológiai folyamatok szintjén - visszagondolva a megküzdési képességük nő, egymásba vetett bizalmuk erősödik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése